írok most is valamit. úgy tűnik havonta kb egyszer jutok el idáig, hogy ömlegjek egyet az aktuális helyzetemről. mondjuk az elmúlt két hétben épphogy' csak net közelben voltam. Sok sok minden történt velem mostanában, az első és legfontosabb változás, hogy lesz új munkahelyem :) a ThermoFischer-nél kaptam állást, jobb pénzért mint most, angolul és olaszul kell majd intéznem a beérkező megrendeléseket. Első hallásra adminisztratív munkának tűnik, de sokkal több potenciál van ebben a lehetőségben. Nyelvtudás fejlesztése, továbblépési lehetőség, sokkal menőbb és jobb helyen lévő iroda - s habár még szakmailag nem is pont ott fogok tartani ezzel, mint elképzelném, de most várom mint óvodás a karácsonyt. Létszükséglet, hogy valami új inger érjen, valami olyasmibe kezdjek amit még sosem csináltam korábban. A Kalandort nem tudom lecsendesíteni magamban, amit tehetek, hogy átcsatornázom odailőbb helyekre ezt az erős késztetést. Challange-eltem magam szándékosan 2018-ban mennyire tudok megmaradni a seggemen: pl nem utaztam és választottam új hobbit, vagy éppen költöztem el mint eddig kb közel minden évben az egyetemi évek alatt.A csajokkal nem tudok mit csinálni, azok a gyengéim és nem tudok betelni Velük, lejjebb adni abból a vágyamból hogy minél többőjüknek adhassak. Örömet, szeretet, törődést, érintést és persze kapjak vissza tőlük ugyanezt. Bár egyre inkább érzem magamban, hogy már tudnék elköteleződni Valaki mellett. Vágyok arra, hogy egy társlélekkel megosszhassam az életem, letehessem nála a terheim és segíthessem az övéi cipelését. Beszélgetni végtelen hosszúkat - mindenről és semmiről; egymáshoz csiszolódni, családba bevonódni, időt tölteni és tervezni. De most már tényleg komolyan. Persze nem akarok rágörcsölni, majd minden szépen alakul,de mostmár talán elmondhatom hogy kitomboltam magam és nem úgy vágyok a friss húsra, mint pár éve még. Kezd beállni a szűrőm, hogy akivel nem tudom elképzelni hosszútávon az életem azzal nem kezdek bele semmi komolyba. Ezt néha nehéz kivitelezni, hogy hogyan kapjam meg amit szeretnék de mégse kelljen belebonyolódni egy hónapnál hosszabban a dolgokba. De szerencsére mindig akad pozitív ellenpélda, és van akivel ezt meg lehet szépen és értelmesen beszélni is. 
Milyen meglepő, hogy bármiről kezdek mesélni a végén úgyis a csajoknál lyukadok ki!? 
Kicsit akarok még elmélkedni a melóhely váltásról, az új kihívásokról amik várnak rám, mert mostanában sokat vacillálok ezen. Hogy milyen lesz, hogyan fogok tudni teljesíteni mert mégiscsak lesz 3 hónap próbaidő. Tudom,  hogy nem kéne aggódni mert hát ügyes gyerek és jó munkaerő vagyok én (ha van motiváció legalábbis). És persze érdekel kikkel fogok együtt dolgozni, hogyan fogok kijönni az új kollégákkal, jó eséllyel sok nő is fog ott dolgozni - ami persze izgalmas és egyben veszélyes is. Az elvégzednő feladat vajon intellektuálisan kielégítő lesz-e és valóban megvan-e az általm elképzelt továbblépési jó lehetőség a cégen belül.
Ehhez kapcsolódóan az a gondolatsor villog még az agyamban, hogy igazából ez most egy nagy váltópont. Vége a gyerekkornak. Az előző munka még az egyetemi évek jött és sosem gondoltam komolyan. Csak egy újabb elvégzendő feladat amiért pénzt kapok, hogy túléljek. De ezt most szeretném másként felfogni. Simán el tudom képzelni, hogy még sok sok évvel később is a ThF színeiben játszom. A víziójuk elég világos és maximálisan tudok vele azonosulni. Ez már nem csak munka, ebből könnyűszerrel lehet hivatás. Szeretnék jól teljesíteni, és ha hallgatok Galambos Márton főszerkesztő úr szavaira, akkor ennek a titka: hogy "legyél az, akire mindig lehet számítani". Igyekszem ezt az elvet, mint vezérfonalat követve kiépíteni a reputációm az új helyen. És kicsit lejjebb adni abból, hogy "ez csak munka", mert itt akár többről is lehet szó - az általam elképzelt szentimentális valóságban legalábbis. Jó lesz új dolgokat tanulni, új helyzeteket megoldani, új emberekkel kapcsolatba lépni, újrakezdeni mindent a legelejéről. Amik megmaradnak a háttérben, mint biztos pontok: a barátaim, a régiúj szenvedélyem a tánc és természetesen a családom. Tökéletes időzítés, hogy az életem más területeit is rendbe szedjem kicsit, pl pénzügyileg, motivációs szempontból és párkapcsolatilag is. El akarok kezdeni felhalmozni egy kis tartalékot, illetve spórolni valami járműre+jogsira és/vagy utazásra.
Elérkezett a pillanat egy nagy bejelentéshez: a harmincadik születésnapomat Hawaii-on akarom ünnepelni. Szerintem reális egy célkitűzés és kellőképpen motiváló is ahhoz, hogy komolyan vegyem. Bakancslistás hely és kell hogy legyen valami amire vágyok és csak évek múlva jöhet el. Ez korábban mindig megvolt: érettségi, diploma, vagy akár egy közös nyaralás terve az aktuális partnerrel. Ezeket az élet már nem adja magától, nekem kell kitalálni és kreálni ehhez hasonló vágyálmokat. Szóval készülj Amerika, készülj Csendes óceán, készülj szörfdeszka - mert nemsokára jövök :)