A sztori annyi, hogy van egy lány, aki jár szintén táncolni de csak nagyritkán látom/látjuk de múlt hét kedden volt megint az edzésen. Én már régebb óta kinéztem magamnak, olyan kis aranyos feje van meg hát elég kidolgozott de mégis nőiesen kerek alkata. Halálos kombináció... És valami totál random dologgal mentem oda hozzá dumálni (jól látom-e hogy az előttünk lévő zumbás csoportban nincs férfi) és elkezdtünk kicsit dumálni. Kiderült, hogy azért jár ritkán mert sepsiszentgyörgyi a lelkem, csak idejár pestre levelezőn egyetemre, szóval kb havi egyszer fordul meg a városban. A próbán baromkodtunk keveset, összenéztünk néha és az edzés után meg elkezdtük dumálni és tök jó volt az egész. :) Jól éreztem magam a társaságában, kölcsönösnek tűnt az első pillanattól fogva az érdeklődés, hirtelen megtaláltunk jópár közös beszédtémát, kellő nyíltság és őszinteség. Pont amire azt mondja az ember: nice match
Egy hirtelen ötlettől vezérelve még kimentünk a Duna partra is, tök jót beszélgettünk hosszú órákon keresztül, egyre közelebb kerültünk egymáshoz testileg-lelkileg és végül össze is kavartunk. Hajnali fél 5 volt mire hazaindultunk, a bringám csomagtartóján hazavittem, fogta a derekamat meg ilyesmi cukiságok. Tényleg tök szépen indult az egész.

Pénteken ment vissza, haza szentgyörgyre, addig minden nap együtt lógtunk. Másnap este nálam is aludt, az volt a terv hogy csak alszunk de hát no.. Úgy alakult, hogy végül le is feküdtünk egymással. Tényleg úgy tűnt tökélesen működik minden. Rengeteget beszélgettünk,  napközben kerestük egymást (jó vastad is lett kövi hónapban a tel.számlám), tök jól éreztük magunkat, megvolt az összhang morális és fizikális szinten is. Csodálatos 3 napot töltöttünk együtt, érzésre olyan volt, mintha évek együtt lennénk és most a héten megint találkoztunk pár napra. Pénteken kikísértem a buszhoz, felszállt rá és utána 10 napig egy büdös szót nem hallottam róla.

Még másnap szombat reggel írtam neki, hogy mizu milyen volt az utad, meg hogy este besézljünk majd.. ahogy szerintem ilyenkor kell. Fura volt hogy nem reagált semmit. De mondom biztos elfoglalt, előtte elmesélte élőben még, hogy milyen tervei vannak a hétvégére. Nem tolakodtam, bár idegesített nagyon a hallgatása. Pláne a 3. napon, amikor még továbbra is semmi... De visszafogtam magam, nem toltam rá magam. Közben nagyon csalódottnak és egyben dühösnek éreztem magam. Kerek egy héttel rá, következő pénteken részegen buliból hazafelé felhívtam és számon akartam kérni, hogy mégis hová tűnt el. Lepattintott, hogy bulizni van éppen és most nem ér rá velem beszélni, de majd holnap - tehát szombaton majd összeszedi magát és jelentkezik. Mondtam jó. Legalább hallottam a hangját (igen, nálam még mindezek ellenére a rózsaszín köd fázis volt és naivan bizakodó voltam bele). Mondanom se kell, hogy lófaszt nem jelentkezett megint 3 napig és hétfőn este írt összvissz egy fél oldalt chat-en, aminek a lényege az volt,hogy neki ez túl gyors…

"Amint elindultam hazafele igy ereztem h nem alakult ki olyan kotodes kozottunk h mukodhessen egy tavkapcsolat kozottunk. Nekem nem az elso hogy igy viselkedek nem irok nem mondok semmit. Csak ugy erzem h nem kozosek a celjaink es tul hamar ki is alakult egy elvarasunk ezzel kapcsolatban"

Ne tudd meg mennyire felkúrtam magam ezen! Ekkora bullshit szövegelést nagyon rég hallottam már..!
Totál nem ilyennek ismertem meg.
Ki beszélt egyáltalán kapcsolatról? milyen elvárások?
Mit kell ennyire rástresszelni???
Olyan mintha megkértem volna a kezét, mielőtt felszállt a buszra.
És még ha így is lett volna;
szerintem semmilyen körülmények között nem megoldás hogy nem reagál
nagyon nagyon nagyon gyereksnek és tiszteletlennek tartom az ignorálást
és én is úgy érzem hogy ennél többet érek/érdemlek.
Mindennek a tetejébe azért még a végére odatette, hogy "szeretne velem találkozni és beszélgetni"
és én erre magamnak: WUUT? minek? Olyan, mint amikor a kutyát megdöglik de attól még megtarthatod. Most miről beszélgetünk ezek után?
én azért egy ilyen sztori után már bocs de eléggé sértve érzem magam és nem 2 nap lesz mire kiengesztelek.
na mindegy...kibosszankodtam magam, meggyászoltam, elengedtem. Easy come easy go. Még szerencse, hogy hamar kiderült viszonylag és nem bonyolódtam bele érzelmileg. És jól be is kúrtam hétvégén ennek örömére.

Jaaa,de azt még eleflejtettem mondani, hogy mit válaszoltam neki :D szóval minderre a kisregényére visszaírtam neki, hogy "köszönöm hogy mindezt leírtad, minden jót!"

that's all folks

Csak nővel ne kezdjen az ember