Végre rávettem magam, szóval megint itt. Magamon vizsgálódva meg kell állapítsam: visszatart az a magam felé támasztott nyomáskényszer (és most nem érdekel hogy ennek a mondatnak így van-e értelme), hogy mindent leírjak. Ami tényleg sok lenne, és ez csomó időt és némi összeszedettséget igényelne tőlem. És ezt már megfigyeltem magamon, hogy ami nagy és megbecsülhetetelenül sok időt vehet igénybe abba inkább bele se kezdek. De most, hogy ezt beismertem és leírtam sokat könnyített. Nem tudom kinek akarnék megfelelni, mert tök hülyeség szóval igyekszem levetkőzni ezt a felesleges maximalitást. Inkább csak írok ami éppen jön.

Pl a tegnapi napom egészen érdekesen alakult. Úgy kezdődött, hogy Vicával aludtam és a közös lustálkodós ébredést meg sem várva már korábban eljöttem tőle, mert állásinterjúra kellett mennem. Na ácsi :D ez a mondat több helyen is magyarázatot igényel. Ki az a Vica? A csaj akivel mostanában relatíve sok időt töltünk együtt, kavarunk, nála alszok, vigyázok néha a kutyájára, stb. Nem régi a dolog, két hete tart kb és egyre inkább kezd arra hajazni, mintha együtt lennénk. Van egy nagy bökkenő vele, ezzel az egész helyzettel. Egy örökérvényű csajozási alapszabályt szegtem meg vele: házinyúlra nem lövünk. Mert ő bizony a kollégám… A helyzet összes előnyével és árnyoldalával. Nem vállalhatjuk egymást, mert széjjel szivatnának miatta. Észszerűbb ezt inkognitóban tartani a lelki béke megtartása és pletykák elkerülése érdekében. Ez magával hozza azt az izgalmat is, hogy hogyan engedjünk mégis ennek a tiltott szenvedélynek. Mosdó eléterében, liftezés közben lopott csókok, titkolt kézsimítások és elharapott ajkak a folyosón váltott pillantásoknál. Kettőnkön kívül alig pár ember tudja és ő diszkréciójukra lehet is számítani, remélhetőleg minél tovább fenn is marad ez az állapot. Mivel nagyon az elején vagyunk még, így inkább csak az izgalmakkal teli öröm van meg. Másik nagy előny kettőnk viszonyában, hogy egymástól 3 saroknyira lakunk. Sőt, neki "saját lakása" van és anyukája a lakótársa aki a nyári szünetben egyáltalán nincs fent Pesten, így van egy tágas lakás ahol egyedül lakik. Bocs, a kutyájával: Kittyke, a westie. Még szoknom kell a jelenlétét..

Ja igen és azt még elfelejtettem mondani, hogy 32 éves.. Nem értem miért vonzom az idősebb nőket, de tény hogy én is jobban kijövök velük mint 18-20 évesekkel. Nagyon is kapóra jön, hogy közel lakunk mert így tudunk találkozni. A meló edzés miatt reggel 9től este 9ig nekem kötött programom van és utána elég fáradt tud lenni az emberfia. De az, hogy edzés és vacsora után átmegyek hozzá 10körül, beszélgetünk, szeretkezünk és együtt alszunk - ez így bőven jó és kivitelezhető heti több alkalommal is. Emiatt most relatíve kevés időt töltök otthon, mert inkább nála dekkolok. De fogjuk ezt is a kezdeti lelkes időszakra.  Aki már ismer kicsit most tuti meglepődik, hogyan lehet az hogy nem vagyok fülig belezúgva ebbe a lányba/helyzetbe már most és magamhoz képest kicsit szokatlan módon mégis a földön tudok maradni!? A válasz erre, hogy nem egy túlzottan szemrevaló menyecske. Illetve én is azért kerültem vele ilyen könnyen kapcsolatba mert könnyen kapható. Nicsenek vele komoly szándékaim, pláne miután megtudtam hogy ez a tulajdonsága hamar lejön másnak is, ennek köszönhetően több mint ötven faszival feküdt már le. Nem tudnék egy ilyen nőt feleségül venni. Vagy valami komoly ellenértéknek kéne legyen benne, hogy meggyőzzem magam róla hogy mégsem ez számít. De itt most egyik eset sem kerül szóba - ezért vannak az erős fenntartásaim. Élvezzük egymás társaságát, de érzelmi kötődés bennem nem hiszem hogy ki tudna alakulni. Operatív szinten sok szempontból olyan, mintha a barátnőm lenne és mégis semmi közünk nincs egymáshoz kb. Nem ismerjük egymás személyiségét úgy igazán és mélyen, de erős törekvés sincs rá hogy ez megváltozzon. Jól van ez így!
Ha már a csajoknál tartunk volt még nemrégiben egy sztorim egy másik kislánnyal, Kazettával. A Pride-on keveredtünk egymáshoz, másnapra elhívtam randizni és még kétszer találkoztunk a napokban, ami kifejezetten kellemesre sikeredett. Halál jófej, értelmes, kedves leányzó, nagyban átfedő érdeklődési körrel és mégis - izgalmakat biztosító különbözőségekkel. Egy kicsit megerőszakolás volt részemről, mert tényleg jó arc de szegényke megint csak nem a legszebb teremtés. Lehet én vagyok már ennyire válogatós (na jó, talán mégse mondanám ezt :D ). Vagy pont hogy nem, mert minden adódó kicsit is alkalmas lehetőségre rárepülök kb válogatás nélkül. Nem tudom valaha is vége lesz-e ennek. Na, de a lényeg, hogy aztán lelkifurka nélkül letudtam koptatni, mert ő mondta be az unalmasat végül :D én egy kicsit megjátszottam a csalódottat (túlzásokba nem estem) de közben örültem, hogy kvázni erkölcsi nyertesként jövök ki a sztoriból mert hát mégiscsak ő mondata ki a nemet. Mintha lenne bármilyen jelentősége, de talán mégis valahol számít - ott legalábbis biztosan, hogy nem kell gonosznak éreznem magam és magyarázkodni hazug indokokkal miért is nem akarok vele összejönni. Olyat csak nem mondok én se lányoknak, hogy bocs, csúnya vagy. Ennyire még én se vagyok tirpák. Az ő indoklása az volt, hogy bármennyire is szeretett volna de nem tudott bevonódni. Nem érzett irántam többet mint bármelyik fiúbarátja iránt. Mármint szexuális vonzalom terén. Amit nem értek, kicsit fáj is ezzel szembesülni hogy létezik olyan nő a Földön akinek nem vagyok vonzó. Teljesen irreális elvárás, én is tisztában vagyok vele és tudom is helyén kezelni. Nem mondanám, hogy megviselt az elválás (nem szakítás, mert nem voltunk együtt, 3 randi az még lófütty) és azóta nem is nyomaszt az a gondolat ami nagyon nem ment: hogy ha összejönnénk és tényleg komolyra fordulnának, hogy leélni vele az életem. Mert igenis be kell vallanom, hogy bármilyen nőügy esetében ez már eszembe jut az elsők között. Valahol persze élvezem ezt a kujon létet de valahol már unom is kicsit. El tudnám már képzelni hogy lenyugodjak valakivel. De a jelenlegi helyzetek egyértelműen mutatják, hogy szép lánynak kell lennie :D máskülönben nem fog menni. Ami még tanulságos volt önmagam számára ebben a történetben, hogy vissza tudtam fogni magam. Nem írogattam rá és nyomultam idegesítő módon, túlzásokba esve. Még akkor se, ha ezt éreztem volna magamban helyénvalónak. De kivártam, türelmet erőltettem magamra és szerencsére azt a visszajelzést kaptam hogy ezt jól is tettem és jó, hogy így tettem. Most mindenzt eredménytől függetlenül. Régebben többször is előfordult

Jó, akkor folytatom mert van még két másik nőtéma. Zs. akivel egy haverinám szülinapi bulijában ismerkedtem meg és picit dumáltunk a helyszínen, utána chat-en többet, találkoztunk múlt héten (kimentem miatta Hűvösvölgyig…) de kb semmi se történik. Beszélgetünk felszínes, uncsi témákról. Semmi szikra, semmi szenvedély vagy mélyreható lelkizés/megnyílás. Pedig ő aztán igazán csinike már, ő is idősebb (elmúlt 30) csak hát ő egy kicsit. Hogy is fogalmazzak szépen. Egyszerű ember. Nem mondanám, hogy buta, azt véletlenül se, mert nagyon is megvan a magához való esze. Inkább mondom ezt az érdeklődési körére, az ízlésére, a barátaival eltöltött időre: aktuális fociVB, sörözés minden héten, disco zene és semmi kifinomultság, semmi Valódi érték. Az én nézőpontom szerint legalábbis. Szóval nekem beszélgetni vele, sőt inkább úgy mondom fenntartani a beszélgetést az kicsit megterhelő volt. És az egész találkozónak olyan hangulata volt, mint egy haveri találkozó, távolról sem mint egy randi. Szóval ezek miatt főleg le lett építve, volt egy kis chatelős összezörrenésünk, amit ő nem ért, én meg az ő hozzáállását nem értem - de ez talán már mindegy is. Legközelebb amúgy is kb szeptemberben tudtunk volna találkozni.
És most kicsit rosszul érzem magam miatta, hogy mindenkiben csak azt találom meg, azt taglalom hogy "miért nem", mi a kifogásom ellene. De most ez a merítés nem tűnt olyan sikeresnek. Lehet még mindig G. átka ül rajtam? Lényegében azóta nem volt igazi, értelmes és kielégítő kapcsolatom mióta szakítottunk. Két és fél éve. Néha napján felsejlik bennem az a rémkép, hogy lehet már soha nem is lesz, A Lehetőségemet elbasztam és bűnhődésként megalkuvásban kell majd leélnem az életem. Igazából mindezt én se hiszem el, csak átsuhan néha az agyamon, amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon miért nem találok valami rendes csajt már végre magamnak.

A negyedik sztori M.-ról szól, ő jelenti a jelenlegi álmodozásaimnak a személyét. Mindig kell hogy valaki legyen akiért lelkesedni, rajongani tudok. Legjobb esetben ez ugye a barátnőm, de hát így ennek híján valakit találok magamnak mindig. Kicsit hátrányos ez a helyzet is azt tekintve, hogy szintén kolléganőm. És szerintem nem is tud/érzékel semmit az iránta érzett rajongásomból és hogy egyáltalán tetszik nekem (pedig még mennyire hogy). Nagyon keveset beszélgettünk eddig (sajnos) és gőzerőkkel dolgozok rajta, hogy ez változzon. Rettentően csinos és értelmes teremtés, és ha lehet hinni hogy Pinterest-en az ember olyan képeket válogat össze amik tetszenek neki (megtaláltam stalk-olás közben a profilját), akkor biztató közös pontok vannak az ízlésünkben/világról való elképzelésünkben. Finoman nőies, táncos alkata van, kíváncsi lennék mennyire feszes az izom és bőr a szoknyácskája alatt. Furán kedves mindig mindenkivel, így próbálom nem túlreagálni azt a mosolygós 10 perces érdeklődő beszélgetést ebéd közben aminek nemrégiben részese lehettem. Tudom, hogy általában ezek a sztorik nem jól végződnek: a hosszú napok, hetek alatt mindenféle dolgokat elképzelek az illetőről, hogy vajon milyen lehet és persze mindezt pozitív értelemben. És utána vagy csalódás élmény, amikor valóban megismerkedünk és kiderül hogy nem fenékig tejfel minden vele sem vagy pedig rávetítem ezeket a valóságtól elrugaszkodott elképzeléseimet. De a bizakodás persze az megvan mindig. A napokban beszélgetni fogunk majd, utána okosabb leszek. Remélhetőleg kiderül, hogy egyáltalán a lehetőség fenáll-e a lehetőség (tehát van-e csávója), van-e érdeklődés, tudunk-e értelmes/mélyebb témákról is beszélgetni. Még bármi lehet, de örülnék nagyon ha közelebb kerülhetnék hozzá. Miatta örömmel ejteném az összes többi futó szálat és koncentrálnék őrá teljes lényemmel. Amit még mindenképp' meg kell ejtenem, hogy a maga nemében rekord lenne számomra: bár egyáltalán nem látszik rajta, már 33 éves. Ennyivel idősebb csajjal még sosem kavartam :D még nem MILF kategória, de már benne van a korban. Remélem fogunk tudni erről is beszélni, hogy éli ezt meg és mennyire zavarja a korkülönbség. Összegezve izgatottan várom, hogy jobban megismerhessem - sok minden miatt.
Feloldozás lenne végre találni valakit

És ezek csak a nőügyek voltak. Hibádzik még a beszámoló arról, hogy mizu melófronton, de sebtiben: váltani szeretnék és van két ígéretes jelentkezésem is a csőben. Jövő héten kiderül lesz-e belőle ajánlat és ha igen mennyit adnának és hogy lesz-e végül munkahelyváltás. A gondolattal már régóta kacérkodok, hátha végre lesz is belőle valami. Munkához kapcsolódik még szintén, egy totál másik irány, a videóvágós dolog is, ami szintén megér egy misét, de ahhoz is jó lenne még egy-két dolgot megtudni (kaptam már kontaktokat csak meg kéne írni a leveleket), mielőtt bármibe is kezdenék vele. Mára ennyi eszmefuttatás bőven elég. Látod? :D ezért nehéz, mert egyetlen napomat is csak ilyen bőnyálúan tudom leírni és felsorolni még másik húsz témát mellé amiről kéne mesélnem. Pörög az élet, szó se róla