Gondolom kéne írni valami bemutatkozást, valami kezdést - de nem érdekel :D Majd mesélek néha visszamenőlegesen - de az is lehet, hogy még ezt is leszarom. Megismerhetsz így is sok mindent belőlem, a gondolataimból azáltal hogy tudnád a következményeket. Sok sikert :D :D

Egy nagyon rövid összefoglaló: unalmas de jól fizető irodai munkám van, amire haragszok mennyi sok időt vesz el a fiatalságomból. A mindennapok értelmét jelenleg a munkaidő utáni sport és tánc adja meg: heti 3-4 cheerleader/torna edzés, szintén heti 2/3 hip-hop táncóra, hétvégente családi program vagy túra vagy buli esetleg néha pihenés. Ja és kaptok egy képet is rólam. Ezt most fotóztam gyors itt az irodában, a laptopom ergya kamerájával. 

De jöjjön ami miatt elkezdtem ezt az egészet: a napi mese :)

Első és legfontosabb téma - persze mi más - mint a csajok, a párkapcsolatok dzsungelében való tájékozódás (amit persze mindneki tud, hogy lehetetlen). Állandó téma, én se vagyok ezzel máshogy :) Az aktualitások:

A helyzet, hogy totál belezugtam egy kislányba. A TF-es cheerleader csapat sztár flyer-e (az az ember akit emelgetünk és mindenki rá figyel, az igazi showman és a csapat ékköve-rajta áll vagy bukik minden) és pont az a fajta csak aki imádja a rivaldafényt, megéli a sztárságot és emiatt (is) bruálisan tetszik!! 

Hatalmas játékos - a szó minden értelmében. Nem annyira ismerem még, mert nemrég kezdtünk csak el beszélgetni/edzeni együtt és ez a "lassú víz partot most" stratégia lesz célreavezető nála.

De fuh. olyan szinten vagyok odáig érte, hogy egyszerűen azt érzem hogy az elmúlt lassan egy év minden áldott cheerleader edzéssel töltött perce megtérült miatta.

Van ugye ez a bája ennek a sportnak, hogy közel kell lennünk egymáshoz sokszor…

És emiatt emelésnél a felkészülkés pillanataiban meg kell fognom a derekát és kicsit magamhoz közel húzni (ez a technika,sajnálom) és emiatt - addig a pár pillanatig - olyan közel kerülök hozzá, hogy érzem az illatát. Awww és azt vettem észre magamon hogy remeg a térdem... Elbódít teljesen.

Sikerült most is jó pontokat szerezni nála, megmentettem az életét kétszer és voltak vicces pillanatok is. Egyszer amikor esett lefelé úgy szájba vágott véletlenül a könyökével hogy kirepedt a szám és nem győzött bocsánatot kérni :D én meg persze sajnáltattam magam, de csak hülyülés szinten. Szerintem jó tanácsokat tudok neki adni, személyes győzelemnek éltem át, amikor egy kiborulását (van ilyen jópárszor, igazi drama queen) tudtam ügyesen kezelni és olyan dolgot tudtam neki mondani amitől megnyugodott majd képes volt kijavítani a hibáit. Ez később jól fog még jönni..!

Emellet megtudtam pár érdekes dolgot róla, beszéltünk néhány mondatot kettesben is

és az edzés végén akkora mosollyal köszönt el hogy nehéz volt nem félreérteni.

Valszeg nem személy szerint nekem szólt, mert alap beállítottásg nála, hogy kedves az emberekhez, és valszeg inkább csak annak az élménynek szólt amit átelt aznap - de ennek ugyebár szerves része voltam én is, ergo mégiscsak nekem is szólt közvettten. összességében úgy érzem, hogy alakul - mindenben így érzem. Szépen lassan, de biztosan.

A legjobb az egészben, hogy megint megvan a kiskamasz rózsaszín felhős Élmény és eufória. Imádom a neurokémiát :D ahogy az agyam saját magát bedrogozza.

Ilyeneken veszem észre még magamon hogy bele vagyok zúgva amikor pl az utcán, bringázás közben a kedvenc hobbim nézegetni a csajokat - de egyszerűen most nem érzek rá késztetést . Vagy ha igen akkor megjegyzem magamban hogy "Áh, úgyse olyan jó mint Ő". És azt is tudom már magamról hogy ha összejönne, még egyszer nem basznám el...!!! G.-nél ezt már megtanultam hogy nem éri meg. Igen, ezek a múlt démonai, amikről majd egyszer lehet fogok tudni érdemben beszélni.
Változtam azóta én is rengeteget és ha őszinte akarok lenni, akkor vágyok az elköteleződésre - ez nem volt mindig így, sőt!
Nem tudom hogy egyáltalán lesz-e belőle valami, az ő részéről semmit nem tudok, hogy mit gondol egyáltalán rólam. De bizakdoó vagyok, és ha másért nem hát magáért a "szerelmesnek lenni" élményért már hálás vagyok érte.