Talán érdekes még hogy miért pont most mentem haza. Eredetileg úgy volt hogy vasárnap indulunk egy versenyen a cheer csapatommal, a Prohibidado-val. De nem úgy jött össze, mindenféle sérülések és konfliktusok miatt hogy fel tudjunk rá készülni rendesen, így végül lemondtuk a nevezést - amit egyáltalán nem bántam. Viszont ha már oda nem megyünk, akkor felszabadult a hétvége. Illetve a héten beszéltem Ginával, aki osztálytársam volt tizenkét évig, táncos társam jóbarátom. Az a fajta barát akiről tudom, hogy számíthatok rá és szeret és segít - de nen beszéltek napi rendszerességgel. Sőt. Legutóbb amikor beszéltünk, a bátyja elérhetőségét adta meg hogy beszéljünk mert kéne neki jelmez és tudta hogy nekem van :D szóval elég random. De a lényeg, hogy elkezdtunk kicsit dumálni és megegyeztünk hogy jobb lenne inkább 3D-ben és mivel a hétvégén mind a ketten Gyulán leszünk, keresve se lehet jobb alkalmat találni. És elmegyünk fagyizni.

És az utolsó motivációm, hogy utoljára húsvétkor voltam és augusztusban jövök legközelebb. Gyakrabban nem vagyok hajlandó. 

Szombaton reggel még volt egy kis dolgom, azt gyors elinteztem és már ültem is fel a Gyula felé zötykölődő "gyors" vonatra, cirka négy óra alatt oda is értem. Olvastam, chateltem, szundikáltam az odaút alatt és rémesen lassan telt az idő. De valahogy mégiscsak túléltem. A Békéscsaba-Gyula vonalon egy lány ült le az előttem lévő üres székre és összemosolyogtunk. A gyulai állomásra érve kiültem a buszmegállóba, hogy a fél óra múlva érkező buszt megvárjam a fantörpikus regényem társaságában és amikor már nekiveselkedtem volna a betűtengernek, ugyanez a lány jött oda hozzám tágra nyílt szemeiben a tipikus "segítség, mentsetek meg" tekintettel. Mint kiderült a sörfeszivtálra érkezett, a haverjai már itt várják és reménykedett benne hogy ki tudna jutni a helyszínre máshogy mint a 25 perces sétálás. De sajnos ki kellett ábrándítanom, cserébe viszont felajánlottam neki hogy ideig-óráig a társasága leszek. Szóval elkísértem, közben meséltem neki a helyi nevezetességekről (értsd: kocsmák és hozzá fúződő gimis sztorik) meg persze érdeklődtem felőle: mégis mi járatban. Mint kiderült azért jött, mert a barátja - my mood :) --> :'(  - szintén szokott sört főzni a haverjaival és beneveztek a versenyre. Egyetemista, mellette dolgozik, szóval jócskán akadt közös beszédtéma. 25 perc helyett 10 lett belőle, mert elébe jött a csávóval. Gyors kézfogással búcsúztunk, megtudtam végre a nevét (Vera) és adieu! Én meg kicsit szomorkásan hazazötyögtem a helyi járattal. Szüleim és hazai koszt már vártak, istenesen telezabáltam magam.

(egy héttel később)

meh. ez itt abbamaradt. no segáz, ennek folytatása már jó eséllyel nem lesz :\ majd mesélek valami mást legközelebb.
Zanzásítva történt még: Vidéki idill, édes kis semmittevés, kutyasétáltatás a Körös parton, melószagú Tankcsapda koncert apámmal, kínos beszélgetés a jövőbeli karrier terveket illetően.